
Szeretek sütni, mert ez az egyetlen dolog, amit valamennyire tűrhetően csinálok. Mivel itthon nem fogy el egy tepsi sütemény, ezért a barátok és kollégák fogyasztják el a heti termés nagy részét (még jó, hogy van aki megegye, mert különben már gurulnék). Ők minden művemről azt állítják, hogy finom, de a pesszimista énem azt mondja, hogy csak nem merik megmondani az igazat... Én azért kitartó
an sütök, és ezennel megígérem magamnak, hogy minden héten kipróbálok egy új receptet.
Nigella szakácskönyvem sajnos nincs, a Spektrumon láttam ezt a receptet és neten kerestem meg a pontos mennyiségeket. Egy nagyon kicsit változtattam rajta, vaj helyett margarint tettem bele, chocolate chips helyett táblás csokit daraboltam, és a végén nem szórtam meg csokival. Így az enyém csak háromszoros csokis süti lett. Nem egy fogyókúrás darab, szóval vigyázat!
Hozzávalók a tésztához
20 dk liszt
½ tk. szódabikarbóna
5 dk kakaópor
27,5 dk porcukor (én csak 22 dk-t tettem bele, így is elég édes lett)
17,5 dk margarin
2 egész tojás
1 ek. vaníliaesszencia
0,8 dl tejföl (szemre)
1,25 dl forró víz
17,5 dk csoki darabolva
a sziruphoz
1 ek. kakaópor
1,25 dl víz
10 dk cukor
A sütőt 175 fokra állítjuk, fóliával és sütőpapírral kibélelünk egy 21x11 cms formát. A hozzávalókat a liszt, a forró víz és a csokidarabok nélkül kikeverjük robotgéppel. Ha sima a tészta, akkor beletesszük a lisztet, majd fokozatosan a forró vizet is (mikróban forraltam). De tényleg csak kis adagonként adjuk hozzá, mintha majonézt kavarnánk. A forró víztől egy hihetetlenül könnyű tésztát kapunk, olyan, mintha csokis tejszínhabot kanalaznánk. Nyamm. A végén hozzájön az apróra felkockázott csoki, és mehet a sütőformába, majd a sütőbe.
175 fokon 60 perc kell neki. Szépen fel fog jönni, és megreped a teteje, de ez direkt ilyen, no para. 15 perccel a sütés vége előtt a vizet, cukrot és kakaóport összefőzzük egy jó sűrű sziruppá. Kivesszük a sütőből a sütit, megszurkáljuk egy hústűvel, a sziruppal meglocsoljuk, és hagyjuk a formában kihűlni, ha meg tudjuk addig állni (amit amúgy tényleg muszáj, mert még nagyon ragacsos langyosan). Formából kivenni, leszedni a sütőpapírt, és fogyasztani.